A férjem örömmel, de kissé szkeptikusan vette új örületemet, inkább csak azt látta furcsaságokat veszek a vásárlásnál, nem normális ételeket. De csendben tűrte főleg mert anyagilag sem léptem túl a budgetot, apránként szereztem be a dolgokat.
A gluténmentes pizzát ugyan lelkesen lenyomta, merthogy azért a pizzát szereti, de utána annyira rosszul érezte magát (telítetten), hogy a desszertnek sütött zabkekszet már gyanúsan méregette. Persze pizzában is van még ezer recept, de most egy ideig nem merek próbálkozni. Ugyan az imádott magtejeimet nem volt hajlandó megkóstolni, s amire eddig rábeszéltem, az se nyerte meg a tetszését, de végül a tiramisu volt, aminél a diétámtól teljesen elzárta magát.
Történt ugyanis, hogy Valentin napra kedveskedni akartam neki a kedvenc édességével, a tiramisuval, tej-, gluténmentes változatban, aminek nagyon örült, örömmel vetette rá magát. Az első falatoknál még boldogan nyeldeste, majd egyre alábbhagyott az öröme. Végül másnap, miután előző este végig a nehéz hastól szenvedett, közölte, hogy ő nem bánja én mit eszek, de őt hagyjam ki a tesztelésből. Ezek után volt muszáj igazi tiramisut venni, hogy feledtessük az ízét. :)
Azért teljesen nem adtam fel, próbáltam olyat készíteni, amit szeret, és valószínű izlik is neki. A kukoricaliszttel panírozott csirkemell például nagyon bejött neki, sőt azt a rántott hús kedvelő nagylányom is örömmel ette. Ugyanez lett a kukoricalisztben panírozott, sütőben sült (hogy a zsiradékot is megspóroljam az ételből) Cordon Bleu sorsa.
A gyerekek közül is a nagylányom, aki még valamennyire hajlandó enni az ételeimből. A müzliszeleteket például imádja. De megkóstolja a kencéket, a zabkorpás gofrit szívesen eszi, a zabpalacsintát és az appamot is szereti. A két kicsit abszolút normál kaján nevelem. Na ez se teljesen igaz, mert a kicsi zabkeszket kap reggelire a tejéhez, illetve ivott már magtejet. De a barna kenyér minden változatát utálják, csak fehér kenyeret képesek megenni. Rizsből csak fehéret, a quinoát pár falat után elutasították. A turmixaim általában már a színükkel megbuknak, főleg ha zöld. :) De mivel ők a hagyományos ételeket is sokszor elutasították, így nem is csodálom. Úgyhogy őket békén hagyom az adott keretek között, csak egyenek már valamit. Persze zöldséget, gyümölcsöt is rendszeresen fogyasztanak, de nem állok a szekrény elé, ha csokit akarnak enni egy rendes étkezés után.
S így kétfélét főzők? Lehetne az újabb kérdés. Amikor itthon esznek akkor próbálom megkeresni a közös pontokat, amit szívesen megesznek. Például a tészta lehet teljes kiörlésű durum is, főleg, ha tricolor! Vagy, ha olyan levest főzök nekik, amit szeretnek, de én nem eszem, pl. gyümölcsleves, akkor magamnak összeütök gyorsan egy másikat. Ha én zöldségköretet eszek, nekik hamar megvan a rizsköret. Nem szokott extra sok munka lenni.
 |
| Forrás:http://www.familienhandbuch.de/ernaehrung/abenteuer-essen |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése