Szörp helyett

Lassan elmondhatom, nálunk mindig ázik valami. Ha nem valami mag, akkor csipkebogyó, de a múltkor a datolya is ázott, majd errős máskor. Amikor már nagyon ráunok a gyömbérteára, vagy épp eszembe jut este odatenni áztatni, akkor szoktam csipkebogyó szörpöt vagy teát készíteni. C vitaminban gazdag, immunerősítő és mindemellett nagyon finom! Ha már a csipkebogyó levárokat mostanság hanyagolom.

Sajnos elég időigényes olyan szempontból, hogy az a jó, ha sokat ázik, 10-12 órát. Főzéssel lehetne gyorsítani a folyamaton, de nem akarom hogy a hatóanyag egy cseppje is kárba vesszen! Általában elfelejtem este odatenni áztatni, így ritkábban iszom, mint a gyömbérteát, amit viszont pikk-pakk el tudom készíteni, ha ráuntam a vízre.
A tea elkészítéséhez csak este odateszek kb. deciliterenként egy kávéskanál szárított csipkebogyóhúst. Másnap pedig leszűröm, nem melegítem, semit nem teszek vele, csak kis steviával édesítem. Mivel nagyon finom kesernyés ízű, így aki szereti akár magában is ihatja. 
S hogy miért inkább szörp, miért nem tea? A szénhidráttartalma miatt. Egy német oldalon találtam egy használható adatot, hogy 44gramm szénhidrát van 100gramm szárított csipkebogyó húsban, amit hihetőnek gondolok, mert a frissben elvileg 38 gramm van. Ha teát készítek, egy liter vízhez körülbelül 20-30 grammnyi szárított csipkebogyót kell felhasználni, ha ízesen akarom inni, szóval elég magas relatíve a szénhidrát tartalma. Ha viszont szörpöt készítek, akkor én 15grammból csinálom a fél litert (aztán hígítom fel), igy max 7 Ch van összesen benne plusz rostosabb is így.
A szörphöz ugyanúgy áztatom a csipkebogyóhúst, mint a teához, csak aztán reggel összeturmixolom, és amíg megreggelizünk lecsöpög egy jó sűrű szűrőn. A megmaradt sűrűjéből lehet müzliszeletet csinálni, vagy sokszor a tízórai turmixhoz szoktam felhasználni.