A férjem a diétája kezdetén szépen fogyogat, a heti egy-másfél kilóra lehet számítani. Nálam már más a helyzet. A 65 kiló körül lelassultam. Mivel már az is szép teljesítménynek számított terveim alapján, így annyira nem is bántam. A diétát viszem tovább, azaz nem mondhatnám, hogy tovább viszem, mert már annyira megszoktam, hogy nem is tudnék könnyen visszaváltani a régi étkezésemre. Ráadásul még mindig rengeteg új étel-élményben van részem, hogy nem győzöm kapkodni a fejem, mit is próbáljak ki az nap este, és akkor a kedvenceink újrakészítéséről még nem is beszéltem! Így persze nem nehéz fenntartani ezt az életmódot. :)
Bár a fő trendet, a 160 gramm napi szénhidrátmennyiséget követem, azért nem lesz lelkiismeretfurdalásom, ha leszalad valami kis extra. Ezt néha tudományos okokból is teszem. :) A súlyomat ugyan nem változtatja, max a megindított fogyás tendenciáját töri meg. De mivel nem csinálok rendszert belőle, így azért nem tragikusan. De ezt a kis lazaságomat tudom felhozni magyarázatul, hogy még "csak" most lettem 60 kiló. Szerintem hamarabb elérem, ha nem lengek néha ki.
A másik ok, bevallom hősiesen, amiért néha bűnözöm, mert kicsit beijedtem. Elértem azt a súlyt, amit nem gondoltam volna, ez mind szép és jó, de mi van, ha tovább fogyok? 55-50 kiló alá már igazán nem szeretnék menni. Az már nálam a gebe kategória. Ezért eresztem el néha a gyeplőt. Mert nem tudom hol az egyensúlypont, amikor megáll a fogyás ezen szénhidrátmennyiség mellett? Ami nem túl szép megoldás annak, aki komolyan veszi a diétát.
Találtam viszont egy oldalt, ahol megnéztem, a súlyom megőrzéséhet napi 250 CH-t vehetek magamhoz, persze ehhez komolyan figyelni kellene a fehérje és a zsírbevitelt is, amit én most "korlátlanul" fogyasztok. Ha heti fél kilót akarok fogyni, és figyelem e kettőt is, akkor 173 gramm CH megengedett. De 50 kilósan már a 160grammal nem fogok elvileg fogyni. Azaz nagyjából szerintem lassan elérek az egyensúlyi ponthoz, az ideális testsúlyhoz. Majd meglátjuk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése